Borítókép: Finta Gergely
Bizsergető érzés
Karol belém
(Bár nem értem, miért)
Ahogyan majdnem a mélybe zuhanunk
Mi hárman,
Mondhatni,
Szinte vártam
Embriópózban kucorgok a fürdőkád alján
Körülvesz a tompa csönd
Mindenütt csak víz
Összehúzom magam
És élvezem
Hogy ez addig lesz így míg akarom
Mondhatni végtelen
A nyugalom
Leülök az út tövébe
Olvasni akarok
Kinyitom a könyvet
Lábam behajlítom
Fut szemem a sorok közt
De valami zavar, a lábam remeg
Vagyis inkább úgy mondanám, bizsereg
Halkan könyörög nekem, vár
„Még rengeteg van előre, menjünk már”
A hold felhőnek álcázta magát
Szinte csak egy foszlány
Picike kis fehér szösz
Oly apró
Szinte csak egy lehellet
Mintha nem is az a
Hatalmas fénylő úrnő lenne
- Reggel
Nem is olyan messze
Csak kicsit kéne menni
Arany fény csillog
A fákat mind ellepve
Mintha korán reggel
Arany takaróba
Burkolóztak volna
