Írta: Kristóf Liza (2028.c)
Május 6-tól 13-ig 13-an vettünk részt francia diákcserében, Erdős és Hartstang tanárnők kíséretében. Az első napot hajnali 4-es találkozóval kezdtük, úgyhogy kellően fáradtan, de lelkesen indultunk útnak. Fél 9-kor érkeztünk meg Párizsba, ami nem a végső állomás volt, de még bőven volt időnk várost nézni, mielőtt továbbindultunk volna. Miután átverekedtük magunkat a metró akadályain, egy kis séta után némelyikünk először pillanthatta meg az Eiffel-tornyot, filmbeillő reakciókat produkálva. Ezután tovább gyűjtöttük a lépéseket, átkeltünk a Szajnán, hogy szemből, a Trocadero-ról is megcsodálhassuk az épületet. Újra megküzdöttünk a metróval, de megérkeztünk a Diadalívhez is, amire sajnos csak pár gyors pillantást vethettünk. A Champs-Élysées-n volt egy kis szabadidőnk, hogy a lépésszámok mellett az elköltött pénz mennyisége is növekedhessen, majd a Louvre piramisánál találkoztunk ismét. A Notre Dame felé útbaejtettük az Hôtel de Ville-t is, és a katedrálisba szerencsére már be is tudtunk menni. Ekkor az időnk már fogytán volt, de a Quartier Latin-on még át tudtunk sétálni, megnézhettük jövendőbeli egyetemünket, a Sorbonne-t is. Az út vissza a Montparnasse pályaudvarra szerencsére már simán ment, addigra a
metrójegyekkel is megbarátkoztunk. 16:45-kor indult a TGV, hogy elérjük úticélunkat: Brestet. Nagyjából 300-zal robogtunk Bretagne felé, de a vonatút még így is majdnem 4 óráig tartott, még ha nem is tűnt annyinak, és közben még live videót is nézhettünk arról, hogy a mozdonyvezető mit lát. 18 óra ébrenlét után végre megérkeztünk Brestbe, és viszontláthattuk (vagy valakik először láthatták) francia
cserediákjainkat, illetve megismerhettük a családjaikat. Mikor hazaértünk, mindannyiunknak jólesett már a pihenés, bár tekintve, hogy Bretagne sokkal nyugatabbra van, és este 10 körül megy le a nap, még ekkor is világos volt.
Másnap persze nem alhattunk sokáig, hiszen reggel 8-ra mentünk az Amiral Ronarc’h Gimnáziumba, ahol egy igazgatói üdvözlős palacsintázást követően páran beülhettek egy-egy órára, a többieknek pedig a cserét szervező tanárok készítettek elő egy biológiás játékot. Az első kulturális különbség, amit megéreztünk, az volt, hogy az iskola épületét nem fűtik, de a franciákat ez egyáltalán nem érdekli, nem a
hőmérséklethez öltözködnek, hiszen míg mi mind kabátban voltunk bent is, egyeseknek elég volt egy póló is.
A francia menzát is megkóstoltuk, legtöbbünknek ízlett, de az biztos, hogy a koncepciója nagyon jó: mindenki választhat egy előételt, egy főételt, és egy salátát vagy desszertet, ami közt többféle gyümölcs is van. Délután a franciákkal közösen megnéztük a várost. Brest egy nagyon aranyos tengerparti kisváros, hangulatos utcákkal, Budapesttel szinte összehasonlíthatatlan. Az egyetlen hasonlóság, hogy ezt is egy folyó szeli ketté, de kevesebb híd vezet át rajta. De más megoldás is van átjutni a túlpartra: a Téléphérique, egy kis kabin, amit egy dróton felvonva juttatnak át a magasban, és egy sima buszjeggyel igénybe vehető.
Pénteken gyönyörű napsütésben találkoztunk reggel a Pointe Sant Matthieu világítótoronynál, amire fel is másztunk, és a legszebb kilátás tárult elénk a tengerre és a környező földekre, melyeken rengeteg tehén legelészett, hiszen “Bretagne est le pays des vaches”, tényleg mindenfelé tehenek legelésznek.
A toronytól egy kisebb kirándulás várt ránk, egy végig tenger mellett haladó ösvényen, zöld és a virágoktól rózsaszín környezetben, eközben az idő egyre csak melegedett. Megérkeztünk a Fort de Berthaume-hoz, és egy nagyon gyors pikniket követően már kezdődött a következő program: via-ferratás sziklamászás, amire még Madame Erdőst is sikeresen rávettük. Először zipline-on átcsúsztunk a tengerben álló sziklára, majd ezen körbemásztunk, és lehetőségünk volt lemászni egy “très cool” barlangba is. Ez a program tényleg mindenkinek nagyon tetszett, még azoknak is, akik előtte egy kicsit tartottak tőle, természetesen a tanárnők se bánták meg. Mikor mindenki szerencsésen visszaért, átsétáltunk a közeli strandra. Többen sajnáltuk, hogy nem vittünk fürdőruhát, hiszen ekkorra már mindenkinek rendesen melege volt, és elég hívogatónak láttuk a vizet, a csapat egy része meg is mártózott, bár a víz azért nem volt a legmelegebb. Egy közös strandröpizéssel zártuk ezt a napot (meg persze mint estére kiderült, komoly leégésekkel).
Szombaton és vasárnap családi és saját szervezésű közös programok voltak, ezeknek persze része volt a shoppingolás mindenkinél, a csapat fele bowlingozott, mások vidámparkba mentek, de sokan sétáltunk a környező kisvárosokban és tengerpartokon is, a kiszámíthatatlan idő ellenére: szombat délelőtt még meleg volt és napsütés, délután borongóssá vált, majd estére megérkezett a vihar is, de gyorsan el is vonult, utána megint kisütött a nap. Szóval Bretagne-ban egy nap alatt szinte mindenféle időjárás megtapasztalható.
Hétfő délelőtt meglátogattuk az Océanopolis-t, ami egy hatalmas tengeri kiállítás,igazi medúzákkal, halakkal, rákokkal, még fókákkal és vidrákkal is találkoztunk, majd a még megmaradt pénzünk jó részét elkölthettük a hatalmas ajándékboltban. Persze ezen a napon is gyűjtöttük a lépéseket, megnéztük a kikötőt, és elmentünk a Moulin Blanc strandra, ahol bár nem volt éppen fürdésre alkalmas idő, de legalább jót piknikeztünk. A következő program miatt is izgatottak voltunk már, ugyanis kipróbálhattuk a katamaránozást. 3-4 fős kis vitorlásokat kaptunk, beöltöztünk neoprén ruhába, ami persze mindenkinek remekül állt, és egy kis oktatásban részesültünk, amit többé-
kevésbé sikeresen megértettünk, de azért nem ártott, hogy minden csapatban volt egy-egy francia diák is, aki valóban tudta, mit kell csinálni. Így szerencsére megúsztuk anélkül, hogy úsztunk volna. A hideg ellenére gyönyörű volt a tengeren vitorlázni.
A kedd volt az utolsó teljes napunk. Reggel a pályaudvaron találkoztunk, ugyanis indultunk a viaduktjáról híres Morlaix-ba, ahol jót sétáltunk a városban, és meglátogattuk a Grain de Sail csokigyárat. Sőt, csokit is gyártottunk! Így mindenkinek lett egy tábla saját készítésű morlaix-i csokija, amibe azt raktunk, amit csak szerettünk volna, és ki is díszítettük a csomagolását. Ismét egy hosszú séta után bementünk az Espace des Sciences-ba is, ahol leginkább a TGV-vel és a cigarettagyártással kapcsolatos tudásban gazdagodtunk, ugyanis az épület korábban dohányüzemként működött. Brest-be visszaérkezve az iskolában találkoztunk cserediákjainkkal, és az egyikük nagyon aranyos nagymamájával, aki a záróestre palacsintát sütött nekünk. A nagymama igazi profi volt, de megengedte, hogy mi is kipróbálhassuk magunkat a szakmában. Születtek elég érdekes formájú galette-ek, de néhányunknak egész sikeres volt a próbálkozása.
Miután teleettük magunkat, megcsodáltuk néptáncosaink előadását, és a franciákkal közösen is táncoltunk egyet. Megköszöntünk mindent a tanároknak, gyerekeknek, családoknak, és hivatalosan elbúcsúztunk, bár még a következő reggelen láttuk egymást egy rövid integetés és bisou idejére. Az utazás során rengeteget tanultunk, sok kultúrát és sós levegőt szívtunk magunkba, és talán most már nem úgy beszélünk franciául, mint egy spanyol tehén.
Vélemény, hozzászólás?