Május 21-én, kedden nyitották meg Elor Lea kiállítását az első emeleti folyosón. Alább olvashatjátok Kovács Gabriella tanárnő beszédének részletét. A megnyitón Tömpe Sarolta adott elő Jules Massenet Thais-meditáció című darabjából egy részletet. A képeket Szabados Anita készítette.
„Lea lelke legmélyéből fest. Nehogy valaki azt gondolja, hogy ez olyan könnyű. Épp, hogy nagyon nehéz. A nehézséget az okozza, hogy az elemző, analizáló, racionális tudatot részben le kell gátolni, hogy előjöhessenek a tudatalattiból a tartalmak és a formák, részben pedig meg is kell tartani a tudatosságot, hiszen az esztétikai mérlegelésnek végig működnie kell az alkotóban. A tudatalattiból fakadó formák és tartalmak forrásuknál fogva nagyon őszinték, hitelesek és formailag is rendkívül érdekesek és értékesek : tudatosan szinte lehetetlen lenne ennek az érzékenységnek az elérése. A 20. századi képzőművészetben pozitív kérdésként már többször felbukkan ez a problémakör, a tudatkontroll kikerülésének igénye, egy vágyott elemi, őszinte állapot elérése – régebben az ihlet kifejezésbe valami ilyesmit is próbáltak belelátni. Ez a 20. sz-i felbukkanás azért is szerencsés, mert azóta ezek az új típusú értékek a közönség körében is elfogadást nyertek s nyernek, sőt , egyre inkább igényeljük is ezt a fajta látásmódot, mivel hiteles, hiszen a hitelesség körül is mennyi a kérdés napjainkban.
Lea a lelke legmélyéből fest. Elemi erővel teremti meg ezeket az arcokat és alakokat képein, ugyanakkor a képek megható érzékenységet is árasztanak. Festésmódja expresszív, a gesztusszintű ecsetvonások hűen mutatják a festés folyamatát, az alakítás útját. Akár az akvarell fátyolos, érzékeny foltjaival fest, akár olajfestékkel vagy vegyes technikát használva: a művek életre kelnek a festmény képzeletbeli terében. Ezen művek között egyetemesen magas szintű alkotások vannak. A képek másoknak is kódolható üzeneteket hordoznak, a félelem, a szorongás egyetemes érzéseit, melyek nemcsak alkotójuk belső lelki küzdelmeire utalnak vissza, de legalább ennyire a minket körülvevő világ sokszor borzasztó történéseire is vonatkoztathatók.
Amikor először fotón elküldte Lea és láttam ezeket a képeket, mindegyikről azt hittem, hogy nagyobb, olyan 70 cm körüli. Mit jelent ez? Azt, hogy monumentálisak. A monumentalitás a dolgok belső arányaiból fakad, nem a fizikai mérettől függ. Leonardónak egy 5 centis rajza is monumentális hatású, míg például a gellérthegyi emlékmű nagy méretei ellenére sem az. A monumentális mű mindig lényeglátó, egységes, nagyvonalú. Ezek a képek is ilyenek..
A tanulmányrajzok a valóság felé nyitást mutatják. Kifejező és erős munkák ezek is, túlmennek a tanulmányrajz szintjén, Lea nem tud nem üzenni, amikor alkot, úgyhogy száraz tanulmányt tőle ne várjunk…
Művész születik? Művész született, a munkák erről tanúskodnak. Szívből gratulálok Leának ezekhez a gyönyörű festményekhez, rajzokhoz, és kívánom, hogy alkotói céljait továbbra is elérje, önmaga és mindannyiunk örömére! A kiállítást megnyitom. „
Ha tehetitek, nézzétek meg a kiállítást!
Néhány kép:
