Fehérjefogyasztás

Egészségtudatosság vagy drága csalás?

Amikor a protein szóra gondolunk, akkor valószínűleg az egészséges táplálkozás jut eszünkbe, vagy azok a közösségi média oldalak, amelyeken évről évre nagyobb népszerűségnek örvendnek. Emiatt mára már nem hagyhatunk el egyetlen élelmiszerboltot sem anélkül, hogy ne vennénk észre legalább egy „high protein” címkét.

Hogy megértsük e molekula ilyen szintű elterjedését vissza kell mennünk egészen az 1950-es évekig, hisz a súlyemelők ekkor kezdtek el először nagy hangsúlyt fektetni a fehérje-bevitelükre, így növelve izmaik méretét. Az első fehérje adalék „Hi -Proteen” néven futott és az 1960-as évek elejére egész Amerikában nagy sikert aratott a sportolók körében. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy míg jótékony hatása kétségtelen volt, addig íze annál kevésbé. Egészen az 1970-es évek közepéig kellett várni, amíg megjelentek a kellemesebb élményt biztosító termékek. Például a Weider Nutrition által gyártott fehérjeporokat már vanília, citrom és csokoládé ízben lehetett kapni.

1970. előtt a fogyókúrázok nagy része az alacsony zsírtartalmú ételekben hitt, így az élelmiszeripar is ezeket részesítette előnyben. A probléma csak az volt, hogy a zsírokat cukorral, illetve egyéb adalékanyagokkal helyettesítették, melyek jelentősen megemelték a termékek kalóriatartalmát, amely a túlsúlyos emberek számának megnövekedéséhez vezetett. Ennek megoldására vált népszerűvé Dr. Atkin diétája, amely a szénhidrátokat démonizálta a zsír helyett, és nagy hangsúlyt fektetett a fehérje fogyasztására.

Természetesen nem ok nélkül. A fehérje segít fenntartani az izmainkat, támogatja az immunrendszert és sok esetben a fogyást is megkönnyíti. Ezért senkit nem lephet meg, hogy a közösségi média elterjedésével egyre nagyobb teret kapott a fogyasztására buzdítás. Ám az a tény, amit sokak nem vesznek figyelembe az az, ha egy személy általánosan egészségesen táplálkozik, mindenféle „magas fehérje tartalmú” termék nélkül is eléri a napi szükséges fehérje-bevitelének értékét. Egy 2016-ban publikált kutatás szerint a gazdagabb országok társadalmának nagy része (97%) nem csak hogy eléri, de túl is lépi a napi ajánlott fehérje bevitel mennyiségét. Tehát amennyiben nem súlyemelő vagy atléta vagy, és relatívan egészségesen táplálkozol, a fehérjeporok és szeletek fogyasztása nem csak hogy szükségtelen, de káros is lehet, hisz a túlzott fehérje fogyasztás vese problémákhoz és súlyproblémákhoz is vezethet. Amerikában például a felnőttek 20-50%-a több protein fogyaszt, mint az ajánlott, ennek ellenére sokan a trendek hatására még tovább növelik bevitelüket.

Az EU-ban a fehérjeforrás kifejezés akkor írható egy árura, ha annak energiaértéke legalább 12%-a fehérjéből származik, „magas fehérjetartalmú”, ha legalább 20%. Ez alól a szabály alól azonban meglepően sok a kibújó arra, hogy a cégek termékeiket magas fehérjetartalmúként tüntessék fel, amikor valójában nem azok. Először is, megnövelhetik az egy főre jutó ’porció’ méretét (ez megint csak káros, hiszen így megnövekedhet a veszélye, hogy a fogyasztó túl sok kalóriát visz be szervezetébe) vagy olyan félrevezető kifejezéseket használhatnak, mint „protein blend” vagy „fehérjével dúsítva”. Sok termék megtartva eredeti fehérjetartalmát reklámozza termékeit ilyenféleképpen, ezzel növelve a vásárlóik számát. Tehát, leegyszerűsítve a legtöbb ilyen termék csupán egy jól sikerült marketingfogás, tekintve, hogy a termékekre helyezett címkékkel a vásárlók 75%-a nagyobb eséllyel vásárolja meg ugyanazt az árut, és 30%-a hajlandó többet fizetni érte. Természetesen kétségtelen, hogy vannak „jónak” minősíthető termékek is a kínálatban, mára azonban olyannyira megszaporodott a választék, hogy nehéz megtalálni a megbízható árukat.

Összességében tehát a kérdés csak az, hogy tényleg szükséged van-e a pluszporra, szeletre és shake-re, vagy csupán az internet és a marketing győzött meg arról: nélkülük nem lehetsz egészséges.

Sekovanic Vera