2022. 06. 06.
Bükkerei, Pünkösdhétfő
Rohadt hideg volt az éjszaka. Az első olyan reggel, amikor nem esik az eső! Azt csiripelik a madarak, hogy túrógombóc főzelék lesz a reggeli. Végre kipróbálhatom ezt a kuriózumot is.
Megjönnek a kondérok. Kuczó szerint fülzsír íze van. Félve közelítem meg a célételt. Megkapom az adagomat, belemártom a kanalamat, és – Kuczó megint hazudott. Elképesztően finom, a tanár úr csak azért mondta ezt, hogy több maradjon neki. A repeta után elkezdek a túrára készülődni. Ma napos csoportokban fogunk bandukolni.
Eltesszük a kenyeret, a sajtkrémet és egy almát is. Megkapjuk az irányt, és indulunk is. Közepes tempóban, chilles hangulatban megyünk az úton. Már ismerős a terep, így gyorsan haladunk. Felmegyünk egy 360m magas dombra, onnan keletnek fordulunk a réten-fenyvesen át. Átugrunk egy patakon, és rátérünk a betonútra. Hosszas kutyagolás következik a tegnapi tízóraizó hely felé. Az időt barkóbázással mulatjuk. Az elágazásból a Zobó-hegyese felé vezető útra kanyarodunk. Felvetem, hogy a tegnap felfedezett úton is felmehetünk, de végül a hosszabb, de kedvesebb utat választjuk. Célunknál, a Lion-kertnél valóban gyönyörű a kilátás. A csapat lányainak hála megtaláljuk a tegnap elvesztett utat. Egyhangú gyaloglás következik, amit egy tenyérnyi erdei béka és egy felrebbenő fácán zavar meg. Alíznak és Annának köszönhetően tollakat is tűzhetek a kalapomba. A táborból elküldenek minket, mert túl korán értünk vissza, úgyhogy egy fél órát röpizünk a déli napsütésben.
A Bükkerei-ba visszatérve elkészül rólunk egy csapatkép, majd a jéghideg patakba vetem magamat. Ez a hosszú élet titka. Hegyi túra, hideg zuhany, majd szaunázás a sátorban.
Előbújnak titokzatos rejtekükből a kondérok. Most paradicsomlevessel, krumplival, sült párizsival és ubisalival rakták meg magukat. Vagyishogy a segítők és a naposok. Most szeretném kiemelni, hogy amikor az ételt dicsérem, akkor végsősoron ők kapják az elismerést. Ma hízik is a májuk rendesen…
A végső simítások elvégzése után ünnepélyesen, a boci-boci tarka melódiájára megnyitjuk a gátat. A medence szép lassan töltődik, de most mennünk kell, kirobbant a számháború.
Hamar beáll az állóháború. Én tűzben esek el rohamom közben. Ez hosszú lesz… Inkább elmegyünk a holtakkal röpizni. Szépen pötyögünk, amíg dúl a háború. Lassan szállingóznak a veteránok. Állítólag a végjáték meglepően epikus volt. Azonban vissza kell menni vizsgázni. Így van, holnap lesz a tájséta, a nomádtábor csúcspontja. Ezt a tetőt viszont nem lehet csak úgy megmászni, előbb számot kell adni az eddig tanultakról. A számadások mértéke változó, a szánalom kettes viszont mindenkinek kijár. Én felelek utolsónak, sikeresen. És rögtön utána hozzák is jutalmunkat, a vacsorát.
Zöldborsó főzelék kenyérrel, főtt tojással, és az ínyencek kedvéért az ebédről megmaradt sült párizsival. Szerencsére hamar belejövök a főtt tojás hámozásába. Ezt a tudást majd otthon is kéne kamatoztatni. Mára korai lefekvést és egy hosszú útbaigazítást ígérnek.
Az útbaigazítás meg is történik. A térképen bejelölt pontokhoz kell majd eljutni este 6-ig. A legkeletibb pont elvileg egy várromnál lesz. Már alig vár(r)om! A pontok meglátogatását majd egy füzetbe húzott krétacsíkkal fogjuk bizonyítani. Mi a Szirttel 7:10-kor indulunk. Eligazítás után Kuczó még mond egy estimesét. Arról szól, hogy az állatok azon vitatkoznak, hogy mi a legfontosabb az életben, de a kaméleonnak nem hajlandóak szót adni, merthogy milyen kétszínű. Értekeznek, majd megjelenik az oroszlán és a medve, akik lemészárolnak mindenkit, kivéve a kaméleont, aki kaméleonkodott és elmondja a hallgatóságnak a véleményét, hogy az életben a legfontosabb dolog életben maradni. Milyen bizalomgerjesztő a tájséta előtt! A tábortüzet még egy rövid énekléssel, egy gitár- és furulyafellépéssel zárjuk. Persze ilyenkor nem szólal meg az alsó C… Gyors fogmosás, majd takarodó. Ki kell pihennünk magunkat, holnap kemény napunk lesz.
Szücsi Márton, 11. c.
(A fotók a 2025c táborában, az osztály tagjai, a kísérőtanárok és -diákok által készültek. A képen szereplők beleegyeztek a képek publikálásába.)
