Krétapor

November 14.-én zajlott iskolánkban az előszínjátszó, mely során két rövidebb előadással sikerült visszacsempészni a tavaszi színjátszófesztiválok hangulatát a Trefortba. Ezen rendezvény a koronavírus-járvány óta háttérbe szorult, de idén ismét megrendezésre kerül. Annak érdekében, hogy minél többeteket buzdítsunk valamilyen módon a részvételre, az előszínjátszó közreműködői, színészei számolnak be személyes tapasztalatikról, élményekről, melyet eddig a színészkedésről, valamint a színházi produkciókból elsajátítottak, és adnak tanácsokat is nektek.

Olvassátok hát a színjátszósok gondolatait!

Ha van affinitásod a művészetekhez és eddig féltél magad kipróbálni vagy kerested a megfelelő helyet, a sulis színjátszó a te közeged. Egy igazi közösséget kovácsol ami nem csak színészként jó buli, de szükséges hozzá egy rendező is, egy jelmez-és díszlettervező vagy éppen egy olyasvalaki aki otthon van az irodalomban. Közös várépítés, ahol minden tégla számít. Ahol minden kreativitást, minden erőfeszítést végül vastapssal dicsérnek. Ahol vagy fetrengsz a nevetéstől vagy éppen könnyekig hatódsz és közben olyannyira elcsendesedik a világ, hogy nem is emlékszel már éppen melyik dolgozat nyomaszt.

Lindner Bernadett (12.c), aki a Kis családi dráma című darabot rendezte, illetve tavaly a Rendőrség című előadásban színészként is részt vett

Szerintem nagyon jó ötlet volt előszínjátszót tartani, mert ez a nagy, tavaszi színjátszó bevezetőjének is mondható. Mi például a (főleg) akkorra írt darabunk első részét adtuk elő. Jó érzés, hogy bemutathattunk valamit közönség előtt, amin dolgoztunk az elmúlt évben. És tényleg voltak nézők, szinte teljesen megtöltötték a termet az emberek, akiktől pozitív visszajelzéseket kaptunk. Ennek kifejezetten örülök, pláne, hogy ezt a darabot mi írtuk, és mindenki beletett valamit. Összességében annyit tudok mondani, hogy imádtam, szeretném, ha jövőre is lenne, és köszönjük szépen mindenkinek, aki eljött és kíváncsi volt ránk.

Hujber Lívia Gabriella (8.c), aki az előszínjátszón előadott Álarcosbál című darabban vett részt.

Úgy érzem, mindig is nyitott voltam az új dolgokra, már évek óta ki akartam próbálni az iskolai színjátszást, de ennek halasztását a feszes órarendre fogtam. Idén beláttam, nincs időm tovább habozni, hiszen végzősként most van az utolsó lehetőségem. 

A német nyelvvizsgára készülés alatt heti két plusz órát töltöttem az iskolában a próbákkal, és a hétvégék folyamán néha otthon is gyakoroltam a szövegemet. De tulajdonképpen ez is betudható a tesztre való készülésnek ugyanis a magabiztosságom, és a stressz leküzdéséhez szükséges képességeim nagyon sokat erősödtek.

Hatalmas lendületet jelentett az előadás végi visszajelzések sorozata, pedig nem is ezért csináltam. Nekem bőven elegendő volt már próbák hangulata, valamint, hogy kiadhattam magamból minden nyomasztót a színpadon. Hiába készülök mérnöki irányba, nem tartom feleslegesnek a színjátszást, így az érettségit megelőzően is részt kívánok venni a 12.c csapatával a tavaszi színjátszó fesztiválon egy új darabbal.

Illés Balázs (12.c), aki a Kis családi dráma előadása során Kovács Károly figuráját alakította.

Színjátszós karrieremet Keisz tanár úr színjátszó körében kezdtem. Akkor még viszonylag kevés és délutáni elfoglaltságunk volt, még mertünk nagyot álmodni. Mégsem lett belőle semmi. Keisz tanár úr elment, s a csapat felbomlott. De a vágy bennem, hogy színészkedjek, hogy hozzátegyek valamit az iskola életéhez, határozottan megmaradt. Ez a vágy űzött akkor is, amikor végre új színjátszókör indult 11. év elején, Lindner Bernadett rendezőasszony jóvoltából.

Vezetőtanárunk nem volt, magunknak kellett megszervezni a darabválasztástól kezdve a próbaalkalmakon és a szereposztáson át mindent. Közben dübörgött ezerrel a biosz és kémia fakt, egyre jobban nehezedett rám a DSD-felkészülés súlya, mégis csináltuk. Az őszi esti próbák a Szentkirályi „lépcsős termében”, a karácsony előtti szövegtanulások az Ugocsa utcában, a jelmezek kiválasztása Zuglóban, vagy a helyszíni főpróbák a nagy hajrában mind olyan emlékek, melyekre egy életen át örömmel fogok emlékezni. Az összművészeti nap után nem is volt kérdés, hogy 12.-ben folytatjuk. 

Az előszínjátszós felkészülés a már összeszokott csapattal sok vicces pillanatot, és vidám élményt szerzett nekem. Például most már tudom pontosan, milyen sebességgel kell kimondani: „sós”.

És pontosan mit is akarok mindezzel mondani? Csak annyit, hogy legalább próbáljátok ki a színjátszót! Még túl sok szabadidő sem kell hozzá, ha akarat van, akkor idő is lesz. Viszont életre szóló élményeket és barátokat szerezhettek vele. 

Szücsi Márton (12.c), aki a kezdettől fogva bátyja példáját követve minden színjátszós eseményen részt vett.

Ezek után mit gondoltok? Ha kedvet kaptatok álljatok össze bátran, nagy valószínűséggel többet nyertek vele, mint amennyi az energiabefektetés során súlyként rátok nehezedik. Még nem késő belevágni, hogy március 29-én egy kész akár rövid vagy nagyobb terjedelmű előadást bemutassatok. Viszont ehhez fontos tudnotok, hogy a színjátszó szervezését Keisz Ágoston tanár úr fogja össze. Kérjük, hogy aki darabbal készül, és eddig ezt nem tette, jelezze szándékát magyartanárának vagy Keisz Ágoston tanár úrnak!

(képek forrása: pinterest.com, ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium Facebook oldala)