2024. október 4-én megtartották az egy hónapja megjelent, a Trefort szellemisége című könyv bemutatóját a nagyteremben, majd ezt egy kötetlen öregdiák-találkozó követte, amelyen számos egykori diák, tanár, illetve igazgató is részt vett.
A könyvbemutató 16:30-kor kezdődött, melyet Csapodi Zoltán igazgató úr köszöntővel nyitott meg. Az igazgató úr itt kiemelte, hogy ennek az iskolának szellemisége van, és ez az, amitől ez az iskola nem egy átlagos középiskola, ez teszi egyedivé, különlegessé.
Külön érdemes megemlíteni, hogy sok, hatvan-hetven évvel ezelőtt érettségizett diák is részt vett a rendezvényen, átérezte ennek fontosságát. A képen látható öregdiák a legrégebben érettségizett résztvevő volt, aki hetvenhárom évvel ezelőtt tette le érettségi vizsgáját az épület falai között. Nagyon megtisztelőnek gondolom azt, hogy ő ennyi idő után is eljött a bemutatóra.
A bemutató első részében Fizel Natasa, a Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi docense, a neveléstudomány doktora fejtette ki gondolatait a műről. Szerinte ennek újszerűségét az adja, hogy ez az első olyan kötet, amely mélyrehatóan fejezi ki egy iskola klímáját.
Vörös Boldizsár történész, lektor, volt trefortos diákunk is mesélt a műről, illetve arról, mit is jelentett számára a Trefort. Megemlítette a kötet őszinteségét, és azt, hogy többek között az iskola egyik leghíresebb öregdiákja, Teller Ede által itt megélt élményeit a könyv részletesen tartalmazza, pozitív és negatív emlékeket egyaránt.
A bemutatót időnként diákprodukciók színesítették: a képen látható hárfán, trombitán, és zongorán is játszottak diákjaink. A képen a második ilyen produkció látható, melyben W. A. Mozart Cavatina c. opusát adta elő trombitán Bognár Orsolya, zongorán pedig Szeift Lili.
A könyvbemutató utolsó részében Mohay Péter, a könyv szerkesztője mesélt a munkáról, többek között az interjúztatás hosszas folyamatáról, a visszaemlékezések kereséséről. Kiemelte a kötet többféle értelmezhetőségét.
A közönség elismerően, tapssal fogadta a bemutatót, melyen természetesen a jelenlévő egykori és jelenlegi iskolaigazgatók is részt vettek.
A bemutatót követően a könyvet a nagyteremben dedikálta Mohay Péter tanár úr, a könyv szerkesztője. Számos öregdiák, tanár is köszönetet mondott a mű elkészültéért, többen megosztották vele gondolataikat.
A könyvet a zsibongóban kialakított ajándékboltban volt lehetőség megvásárolni a rendezvény alatt, ahol egyéb trefortos termékek (például pulóverek) is beszerezhetőek voltak. A kötet jelenleg az iskola titkárságán, illetve a Flaccus Kiadó Vas utcai boltjában kapható.
A találkozó alatt számos öregdiák emlékezett vissza az alma materben eltöltött éveire, kereste vissza magát a tablóképeken. Az iskola 1957 és 1991 között Ságvári Endre nevét viselte, az ebben az időszakban készült érettségi tablókon is – természetesen – ez a név szerepel.
Több egykori öregdiák is készíttetett velem csoportképet, büszkeséggel töltötte el őket az, hogy annak idején ide jártak. Számos ilyen képen szerepelt a frissen bemutatott kötet is. Érezhető volt, hogy a kötet birtoklása egy különleges érzéssel tölti el azokat, akik valamilyen módon kötődtek az intézményhez.
Az öregdiákok közül sokan emlékeztek vissza iskolaéveikre, kötetlenül beszélgettek diák-, tanár-, illetve igazgatótársaikkal is. Itt a generációbeli eltérések jelentősége is háttérbe szorult.
A rendezvényen több büfé is üzemelt, melyek számos résztvevő ellátását biztosították az este folyamán.
Még késő este is folytatódtak a beszélgetések, a visszaemlékezések arról, hogy milyen is volt ebbe az iskolába járni. Többen felkeresték egykori osztálytermüket, azt a helyet, ami leginkább meghatározó volt életük ezen szakaszában.
Végezetül, szeretném megköszönni minden közreműködőnek azt, hogy ez a könyv, illetve ezek a találkozások megtörténhettek. Én is számos egykori diákot ismerek innen, aki időnként visszaköszön életem más területeiről is. Ezen a rendezvényen volt szerintem érezhető az, hogy ebbe az iskolába járni egyértelműen büszkeség.
Vélemény, hozzászólás?