Az ART-napok harmadik napját az ELTE Radnóti Miklós Gimnáziumban töltöttük.
Az iskolába nyolcra kellett megérkezni, majd radnótis csoporttársaink óráira ültünk be. Az én első órám rajzóra volt, amelyen egy régi műalkotást kellett a mai világnak megfelelően úgymond újraalkotni. Az órán csoportmunkában dolgoztam apáczais osztálytársaimmal, bár önállóan is lehetett volna. A rajzóra viszonylag laza volt, szerintem szép rajzok készültek, bár nem mindenkinek sikerült befejeznie a munkáját. A második órám tánc volt, amit elég érdekesnek tartottam, hiszen a mi iskolánkba nincsen ilyen óra. A táncórán minket, apáczaisokat és trefortosokat is bevontak. Az órán megtanultuk a bajor sörtánc alapjait, és olyan gyorsan haladtunk a koreográfiával, hogy az óra végére már meg is volt az egész tánc. Kicsit nehéz volt követni a koreográfiát, de a végére már egész jól ment, érdekes volt. Táncóra után az angol következett, amit egy fiatal angol tanár tartott. Az angolóra első tizenöt percében a radnótis diákok dolgozatot írtak, amiből mi, vendégek is kaptunk egy példányt. A dolgozatot az érzelmekből írták és számomra volt elég sok olyan idegen szó, amivel még nem találkoztam az angol nyelvben. Az óra többi részében angol nyelvtant gyakoroltak, aminek volt egy interaktív része is, ahol egyesével kimentek az okostáblához megoldani a feladatokat.
Az órák után volt a március 15-ei megemlékezés. Az előadást a színházteremben tartották, ami két emeletes volt. Az előadásból sajnos nem sokat láttunk, mert nekünk a második emeleten volt a helyünk és onnan csak egy kicsit láttunk rá a színpadra. Az előadás után még bemondták a Radnóti-napos versenyek nyerteseit, akik átvették az okleveleiket. Ezek után a további két órában két radnótis diák kutató projektjét lehetett meghallgatni. Volt választási lehetőségünk, hogy melyik két előadásra szeretnénk beülni. Az első órában a pszichopatákról szólt a diák bemutatója, ami egyébként elég érdekes volt, sokat megtudtunk a pszichopaták jellemzőiről és hogy hogyan lehet kezelni felnőtt és gyerekkorban a „betegséget”. A másik bemutató a gyakorlótanárokról szólt, megtudtuk, hogy nekik hogyan működik a gyakorlatuk, hány órát kell hospitálniuk. A diákok, akik ezeket a kutatómunkát végezték nagyon kedvesek voltak és a projektjük közbe azt is elmondták, hogyan haladtak a gondolatmeneteik.
Nekem összességében tetszettek az órák a Radnótiban. Az épület is nagy volt, a Díszteremük és a Színháztermük tetszett a legjobban. A Radnótiban érdekes volt még, hogy náluk a harminc perces ebédszünetben ki lehet menni az élelmiszerboltba ennivalót venni.
Az egész programban tetszett különösen, hogy megismerhettem diákokat a két másik iskolából és betekintést nyerhettem az ő mindennapjaikba. Sajnálom viszont, hogy a Radnótiban csak három órát nézhettem meg, kíváncsi lettem volna még egyéb tantárgyakra is. Mindenesetre nekem tetszett az iskola.
Táborosi Sára, Apáczai, 9.A, matematika-fizika tagozat
