A borítókép forrása: pinterest.com
A galaxisokat 1926-ban Edwin Hubble sorolta osztályokba az alakjuk alapján. A Hubble-féle galaxis-osztályok a következők: elliptikus, spirális, vagy irreguláris. Az 1970-es évekre a csillagászok azt mutatták ki, hogy a „magányos” galaxisok jellemzően spirális alakúak, a galaxishalmazok tagjai pedig többnyire elliptikusak.
A Hubble-féle galaxisosztályozás: „E”: elliptikusak, „S0”: lentikuláris, „S”: spirálgalaxisok, „SB”: küllős spirálgalaxisok – Forrás: Wikimedia commons
A spirálgalaxisok közepes és nagyméretű, -16 és -21 magnitúdó közötti abszolút fényességű csillagrendszerek. Jellemző rájuk a nagy intenzitású csillagkeletkezés. Csillagpopulációjuk és csillagközi anyaguk nagyrészt a korongban és a központi dudorban található. Magjuk környéke valószínűsíthetően nagyon aktív, az anyagkiáramlásuk erős, korongjukra merőleges.
A korong „képződményei” lehetnek spirálkarok vagy küllők. A küllő a galaxis centrumán halad át, a végeiről erednek a spirálkarok. Előfordul, hogy a galaxist gyűrű veszi körül, sőt, csavart szerkezetű spirálgalaxist is megfigyeltek. A spirálstruktúra tehát rendkívül változatos, függ a karok számától, a felcsavarodásuk szorosságától, a csillagok és a gáz, por eloszlásától, a küllő kialakulásától és a fényességtől.
A globális spirálok általában két nagyon szimmetrikus és jól meghatározott karral rendelkeznek. Vannak, amelyeknek több karja vagy sok karfragmentuma van, ezek a többkarú spirálok. Azokat a spirálgalaxisok, amelyeknek nincsenek jól megfigyelhető spirálkarjaik, a flokkulens spirálok. A spirális galaxisok 10%-a globális, 60%-a többkarú, a maradék 30% pedig flokkulens. A küllős jelleg alapján a spirális galaxisok egyharmada erősen küllős, másik egyharmaduk mutat átmenetet a valóban küllős és a normális között. A mi galaxisunk centruma közelében is vannak küllőszerű struktúrák.
A James Webb-űrteleszkóp felvételei szerint az univerzum nagyon korai időszakában is létezett már olyan galaxis, amelynek anyaga és csillagai küllőkbe rendeződtek. A kutatók egy két 11 milliárd évvel korábbi spirálgalaxist is találtak a James Webb űrteleszkóp segítségével. A kutatói modellek szerint a küllők gázokkal látják el a galaxisok belső régióit, így serkentik a csillagok keletkezését. Emiatt a galaxisok központi részébe jutó gázokból tízszer vagy százszor is gyorsabban jönnek létre az új csillagok, mint a külső régiókban. A küllők a galaxisok magjában kialakuló szupermasszív fekete lyukak növekedését is biztosítják a folyamatos gázáramlással.
Egy 2022-es kutatás szerint a spirálgalaxisok egymás közelébe kerülve valószínűsíthetően azért alakulnak elliptikussá, mert a spirálkarjaik nagyon sérülékenyek. Ahogy nő a galaxishalmazok sűrűsége, veszítenek a gázokból. Ennek a következtében a spirálkarjuk leszakad, így elliptikus alakot vesznek fel. Ha pedig egybeolvad két vagy több spirálgalaxis, az „ütközés” következtében ugyancsak elliptikus galaxis keletkezik.
A lentikuláris vagy lencsegalaxisok átmenetet képeznek a spirálgalaxisok és az elliptikus galaxisok között. Korongjukban nincsenek spirálkarok, magjuk szokatlanul nagy.
Tóth Marci 7.c
Források:
http://astro.u-szeged.hu/oktatas/csillagaszat/8_Galaktikus_csillagaszat/gal_tip1.html
http://astro.u-szeged.hu/szakdolg/alizszd/node5.html
https://ng.24.hu/tudomany/2022/12/18/hogyan-valtozik-a-galaxisok-alakja/
https://ng.24.hu/tudomany/2023/01/12/mar-11-milliard-eve-is-voltak-nagy-spiralgalaxisok/
Vélemény, hozzászólás?