A disszociatív identitászavar (DID), vagy másképpen többszörös személyiségzavar olyan eseteket takar, melyeknél az páciensnek legalább kettő különböző személyisége van, amik felváltva gyakorolnak irányítást az adott személy felett. Legtöbbször a különböző identitásoknak van saját neve, életkora, gyakran külsejük is eltérő. Ilyenkor az ember kinézete, például a haj- vagy szemszíne természetesen nem változik meg, de az uralkodó személyiség egyszerűen ellentmond a tényeknek, képes meggyőződötten állítani, hogy a valóságtól különbözően néz ki. A disszociatív identitászavar memóriazavarhoz és egyéb problémákhoz vezethez. A Föld lakosságának nagyjából 1%-a érintett, többségük nem súlyosan.
A legtöbb disszociatív identitászavarban szenvedő más pszichiátriai kórképekkel való hasonlóságokat is mutat, sokuk küzd depresszióval, szorongással, pánikrohamokkal vagy különböző fóbiákkal. Gyakran előfordulhatnak belgyógyászati betegségeket utánzó tünetek. Sokukat foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata, többségük meg is kísérli azt. A betegek gyakran tapasztalnak amnéziát (emlékezetkiesést), ugyanis az egyik személyiségtöredék nem feltétlenül emlékszik arra, hogy mit csinált a másik. Ezek a fehér foltok fontos jelei a személyiségzavarnak. Az identitások közötti kommunikáció mértéke változó, például „A” személyiség ismerheti „B” személyiséget, megfigyelheti annak magatartását, amíg „B” személyiség nem ismeri az „A”-t. Az identitások közötti eltérések óriásiak lehetnek, de néha nem csak jellemvonásaikban ellentétesek, hanem olyan hétköznapi dolgokban is, mint az IQ szint vagy a pulzusszám. Az is előfordulhat, hogy „A” balkezes, míg „B” jobb, illetve nyelvtudásban és művészi érzékben való eltérésre is volt már precedens.
A zavar oka lehet a túl sok stressz, gyermekkori trauma, szexuális, fizikai vagy érzelmi bántalmazás, kialakulásában a genetikai tényezők is szerepet játszhatnak, mint ahogy az impulzivitás és az agresszió hajlama is örökölhető. A környezet, például a bűnözői közeg is növeli a betegség kialakulásának kockázatát, biológiai tényezők, mint agyi rendellenességek is szerepet játszanak. A szociális kapcsolatok hiányosságai is hozzájárulhatnak a személyiségzavar kialakulásához.
Hivatalosan ismert gyógymódja nincs, az érintettnek élete végéig együtt kell élnie a betegséggel. Gyakran használt módszer a kognitív viselkedésterápia, a belátás-orientált pszichoterápia, az EMDR terápia (szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás) és a hipnoterápia. Ezek során megpróbálják egybeolvasztani a személyiségtöredékeket, vagy legalábbis harmonikus kapcsolatot kialakítani köztük.
Barabás Borbála, Bognár Orsolya és Makai Léda Janka
Források:
https://www.informed.hu//betegsegek/psy/dissociative/?article_hid=713
Atkinson&Hilgard: Pszichológia (harmadik, átdolgozott kiadás)
A borítókép forrása: pinterest.com
Vélemény, hozzászólás?