A berlini fal és az NDK

Achtung! Sie verlassen jetzt West-Berlin, avagy előtörténet

Az 1939 és 1945 között zajló második világháború köztudottan német vereséggel zárult. Ezek után a szövetségesek (legfontosabb tagjai: USA, UK, Szovjetunió, Franciaország) két részre osztották Németországot és 1949-ben jött létre a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) és a Német Demokratikus Köztársaság (NDK). Az NSZK volt a nyugati, amerikai-angol-francia terület, az NDK pedig a keleti, szovjet terület.

,,Ich bin ein Berliner”, avagy a fal

A falat 1961-ben kezdték el építeni és a célja az ország két területe közötti szökések megakadályozása volt, elsődlegesen a Keletről Nyugatra való próbálkozásoké. A fal építése előtt 2,7 millió keletnémet hagyta el az NDK-t, mivel az orosz fennhatóság alá tartozó Köztársaság rosszabb megélhetést biztosított és a polgárokat folyamatos ellenőrzés alatt tartotta. Így nem csoda, hogy mindenki el szerette volna hagyni a keleti területeket. Mivel rosszul hangzott volna, hogy egy ország lakosok nélkül marad, ezt a fal építésével kívánták megakadályozni. Berlin különleges helyzetben volt, hiszen, magát a várost is négy kerületre osztották, három részt kaptak a nyugati hatalmak és ugyanakkorát a szovjetek. Itt is ugyanaz volt a reakció, mindenki menekülni próbált az oroszok “felszabadító” karjából. Így a főváros egy nagy átjáróház lett. Az ezt megakadályozandó fal 3,6 méter magasra és 155 000 méter hosszúra épült.

Egyéb tények és adatok a falról:

500 tonna szögesdrótot feszítettek ki a teljes hosszán
45 000 betonelemet építettek be
1 hónap alatt zárták teljesen körbe a város nyugati részét
300 darab, lőréssel és reflektorral ellátott 8-12 méter magas őrtoronnyal rendelkezett
egy átlagos napon 2300 őr dolgozott a falon

A fal felépítése a következőképpen épült fel: valójában 2 párhuzamos betonfal alkotta, a köztük levő zónát hívták halálsávnak, ami szélessége a fal hosszán belül 100 és 500 méter között ingadozott. Ezen a területen a szögesdrótok, az elektromos kerítés, őrkutyák, harckocsi-akadályok és további árkok és szögeságyak nehezítették az átjutást. Legálisan keveseknek adatott meg, hogy átjusson a fal nyugati oldalára. Összesen 25 hivatalos határátkelőhely működött, ezek közül a legismertebb, a mai napig a turisták által leginkább látogatott Checkpoint Charlie (CPC) nevezetű átkelő. (Többször is volt szerencsém halálos akadályok nélkül eljutni Berlin keleti és nyugati részébe. A CPC körül mindig hatalmas tömeg fotózkodott a homokzsákokkal a háttérben. A környező boltok különféle, a berlini fallal kapcsolatos relikviákat árulnak. A fal darabjait szinte aranyáron mérik, átlagosan 20 eurót kérnek 5 dkg-ért.)

Aki nem kapott engedélyt, hogy legálisan használhassa az átkelőket, kénytelen volt megpróbálni átszökni a falon, és a már fent említett nehézségekkel kellett megküzdenie, ami természetesen a próbálkozók közül csak keveseknek sikerült. Pedig így is voltak vállalkozó szellemű egyének, akik a jobb élet reményében vagy éppen a nyugaton rekedt családtagjaikhoz igyekezve szerették volna meghódítani a falat. Ez a kísérlet több, mint 136 ember életét követelte. Az utolsó haláleset a fal megnyitásának az évében történt, a 20 éves Chris Gueffroy volt az utolsó a fal áldozatai közül. Jónéhány sikeres átjutás is volt. Az emberek különféle trükkökkel igyekeztek átjutni Nyugat-Berlinbe. Ezek között olyan eset is történt, hogy két baráti család hőlégballonnal repült át a fal fölött. Maga a ballon házi készítésű volt, a feleségek varrták meg lepedőkből és vásznakból, a férfiak pedig régi gázpalackokból állították össze a gázégőt. Nem kevésbé kalandos Horst Klein cirkuszi artista története, aki felment egy a falhoz közeli villanyoszlopra és onnan egyszerűen átmászott a vezetékeken. Láthatjuk, hogy sokan különféle úton-módon próbálták elhagyni az NDK-t. Volt, aki vonattal, volt, aki hajóval, sőt olyan is akadt, aki katonai páncélos csapatszállítóval indult a jobb világ felé és mindezt sikerrel, ez nagyjából 5000 főt jelent. De mi lehetett az az ok, amitől ennyien fejvesztve menekültek?

,,Jó napot kívánok, érdeklődni szeretnék, hogy az NDK turmixgép, a levehető ajtós, megérkezett-e már?”, avagy élet a keleti oldalon

Az NDK területe, köszönhetően a szigorú orosz irányításnak, nagyon hamar lemaradt fejlettségben a nyugati részektől. A szovjetek és az általuk támogatott kommunista vezetés az irányításuk alatt tartották az állam teljes gazdaságát és kulturális életét. A nyomasztó hangulatot fokozta a Stasi működése, ami a keletnémet titkosszolgálat volt. A veszélyesnek ítélt embereket folyamatosan megfigyelték és lehallgatták. Nem véletlen terjedt el az a vicc: ,,Miért olyan jó taxisofőrök a Stasi ügynökei? Mert amikor beszállsz a kocsijukba, már tudják a neved és hogy hol laksz.”

Az egyik legfontosabb eltérés a két állam között az volt, hogy míg az NSZK szoros kapcsolatban állt a nyugati országokkal, és ez fellendítette gazdasági fejlődését, addig az NDK a szovjet típusú tervgazdaságot követte, ami erősen korlátozta a fejlődését. Gyakran csak nagyon silány termékek voltak elérhetők, de az is sokszor előfordult, hogy a lakók több órás sorban állás után sem jutottak hozzá alapvető termékekhez. Természetesen a modern technológia sem jutott el az országba, így a keleti területeken jóval fejletlenebb volt a közlekedés (elég csak a jól ismert Trabantra gondolnunk) és az infrastruktúra is. Az állam kulturális élete is korlátozott volt, Nyugati filmekhez vagy rádióadásokhoz csak titokban juthattak hozzá a lakosok. Az állam szigorúan ellenőrizte, milyen zene, irodalom vagy művészeti alkotás jelenhet meg. Nem véletlen, hogy ebből a több szempontból is túlságosan korlátozott, túlságosan ellenőrzött rendszerből egyre többen szerettek volna kiszabadulni, ám erre a legtöbbeknek még sok évet kellett várniuk.

,,Looking for Freedom”, avagy a fal leomlik

A Szovjetunió meggyengülése miatt, 1989 őszén különböző megmozdulások törtek ki az NDK-ban, mint ahogy a szovjet blokk más országaiban is. Ezek vezettek végül a fal ledöntéséhez. A régi NDK kormányzat távozni kényszerült, az új vezetés szinte azonnal bejelentette a fal megnyitását november 9-én. A bejelentést sugárzó adás tartott, mikor a berliniek tömege indult el a fal felé és át is lépték a határt. A német származású, világszerte is ismert sztár, David Hasselhoff (Knight Rider, Baywatch főszereplője) is énekelt a falnál 1989 szilveszterén. (https://youtu.be/cJ2Sgd9sc0M) Másnap már hiába vezették be a vízumhoz kötött átkelést, a németek egyesülési vágyának nem lehetett már gátat szabni. A mozgalmak már egyre inkább sürgették Németország egyesítését, aminek a fal lebontása lett a jelképe, ez be is következett 1990. október 3-án. A falat magát ennek ellenére csak 1991-ben számolták fel teljesen.