Francia kaland

Egy hónappal ezelőtt, május 13. és 21. között valósult meg az ERASMUS+ által támogatott francia cserediákprogram második része, amikor mi utazhattunk ki Franciaországba. Két napot Párizsban töltöttünk, egy hetet Brestben a cseréinknél, és egy napra Quimperbe, a breton kultúra központjába is ellátogattunk. Ezt az elképesztő és emlékezetes hetet együtt dokumentálta a csoport.

Május 13., kedd

Első napunk még Budapesten indult, egészen pontosan a repülőtéren, ahol a csoport 4:20-kor találkozott. A becsekkolás és a csomagellenőrzés után felszálltunk a repülőnkre, a gépen a társaság nagy része a kimaradt alvást pótolta be. Leszállás után egyenesen a szállodánkhoz mentünk, amely a híres Moulin Rouge mellett helyezkedett el. Itt leraktuk a csomagjainkat, majd elindultunk a Diadalív felé. Onnan végigsétáltunk a Champs-Élysées-n, majd a környéken felfedeztünk néhány nevezetességet. Egészen a Concorde térig gyalogoltunk, ahol megtekintettük az egykori kivégzések helyszínét. Egy gyors étkezési szünet után a Sainte-Chapelle-be siettünk, ahol megcsodálhattuk Szent Lajos mesterművét. Talán még ennél is különlegesebb élményt nyújtott a Notre-Dame, amely immár megújult pompájában magasodott fölénk. Ezt követően, a Pantheont is érintve, elsétáltunk a hajóig, amelyen részt vettünk egy Szajna-i hajókiránduláson. Innen visszatértünk a szállásra, ahol mindenki azonnal bedőlt az ágyába.

Az Eiffel-torony és a Notre Dame

Május 14., szerda

Korán reggel 7.00-kor kelt a csipet-csapat, természetesen mindenki első dolga Njut (hostel macskája) megsimogatása volt. A fantasztikus reggelit követően csekély 40 perces késéssel sikerült elindulnunk a kalandunkra. A nap során végigsétáltunk Párizs leggyönyörűbb utcáin, miközben több nevezetes épületet megtekintettünk, mint például a Louvre-t vagy a Sacré Coeurt. Habár a Tanárnő majdnem kezét vesztette a veszedelmes párizsi metrón, az ínycsiklandó ebéd máris felvidította a csapatot.

Miután teletömtük pocinkat, a szabadidő során mindenki feltankolt a párizsi jóságokból. Mindezek után sajnos el kellett hagynunk szállásunkat, de senki sem búsult, mivel mindenki izgatottan várta a 350 km/h-val haladó TGV-t, este 9 körül pedig megérkeztünk Brestbe és találkoztunk a fogadó családokkal.

Május 15., csütörtök

Még Brestben sem feledkezhettünk el az iskoláról, hiába csak 6-7 órát aludtunk a hosszú TGV (ami nem ment 350 km/h-val ,,csak” 300-zal) út után, mivel reggel 8-ra kellett menni a Amiral Ronalc’h gimibe, ahol fogadásunkra felhúzták a magyar zászlót.

Habár felkelni lehet nehezünkre esett, egyáltalán nem bántuk a korai időpontot, amikor megláttuk az ebédlőben a reggelit: tengernyi crêpe. Viszont valami hiányzott: a tányér. Így hát az asztalról ettük az isteni palacsintát, bár ez elég sokszor kicsit állatiasra sikeredett.

Ezután felfrissítettük emlékeinket a franciák budapesti útjáról, és meghallgattunk néhány előadást. A breton nyelv szépségeibe is bepillantást nyertünk.

Ebéd után – érdekes szabályok vannak a menzájukon, nem igazán tudtuk mit ehetünk, és mit nem – elindultunk a városházára. Egy nagy adag kávé után itt fogadott minket a polgármester helyettese. Beszédet is mondott, ami nagyon megható volt (legalábbis annak gondolhatjuk, nous ne parlons pas français, amúgy de!). Ajándék füzet és toll is várt ránk, az előbbit az utóbbival alá is írta nekünk, mint egy sztár.

Ezután elmentünk a várhoz, amely, mint megtudtuk, a rómaiak óta áll. Itt megnéztük a tengerészeti múzeumot, amit egy aranyos vezető mutatott be nekünk (szerencsére?) angolul.

Kisebb késéssel (nem akartuk megismételni a villamoson az elvesztett metrós kéz történetét), de visszaérkeztünk a gimihez. Ezután szétszéledtünk, mindenki ment a saját diákjával, ki haza, ki esti programra. Május 15-e csütörtök fárasztó, de szép nap volt. Mindenki élvezte.

Május 16., péntek

A cserediák program 4. napján sem unatkoztunk. Reggel 8-ra már mindenki készen várakozott a buszmegállóban, hogy elérjük az aznapi első úticélunkat, az Océanopolis-t. Habár kicsit hűvös volt, és a szél is fújdogált, ez nem állított meg minket, ugyanolyan lelkesedéssel néztük a fókákat az utunk legelején, mint a vidrákat a legvégén. Nagyon-nagyon aranyosak voltak. Persze a kettő közt is rengeteg különleges állatot láttunk. Medúzákat, kagylókat, tengeri csillagokat, különböző rákokat, halakat, cápákat, rájákat, de még kitekert csikóhalakat is. Lenyűgözőek voltak a színek és a formák, mintha nem is erről a bolygóról származtak volna az állatok. A körbevezetés végén pedig betévedtünk az ajándékboltba is, ahol talán egy picit többet költöttünk, mint kellett volna… De teljesen megérte!

Az Océanopolis-beli látogatásunk után elsétáltunk az óceánpartra, ahol a padokra leülve megettük az ebédünket, közben a gyönyörű kilátást csodálva. Utána egy kis cukrászdába mentünk át, hogy a vér-koffein szintünket a megfelelő tartományba növeljük, és ne essünk össze a fáradtságtól.

Ezután el is indultunk a kikötő felé, hisz az aznapi program második fele a katamaránozás volt. Mikor odaértünk, a szervezők rendkívűl szűk, még nyirkos vízi kezeslábasokat adtak nekünk, amit kisebb szenvedések árán, de sikerült magunkra ráncigálnunk. Ezután szétosztottuk magunkat 3 fős csapatokra, választottunk egy-egy hajót, és egy rövid bemutató alapján „megtanultuk” felhúzni a vitorlákat, illetve kormányozni a hajót.

Szinte benne sem voltunk a vízben, már szembeütköztünk az első problémákkal, de ezek nem tántorítottak el minket, továbbra is lelkesek maradtunk, annak ellenére, hogy a mi hármasunkból, az egyikünk még kint volt a parton, a másikunk pedig az árbocba kapaszkodva függött még csak, mikor nagy hévvel elkezdték bevontatni a hajókat a víz mélyére, így én nagy ijedtségek közepette húztam fel a társamat, hogy ne essen be a száguldó hajónk alá, amíg a harmadik tagunk (az egyetlen, aki csinált is már valaha ilyet) 2 hajóval hátrébb volt. Az utolsó hajó pedig le is szakadt a többitől a vontatás közepette. De mint mondtam, ez nem törte meg a lelkesedésünket, én sikeresen felhúztam a társamat, a harmadik tagunk is megérkezett hozzánk (motorcsónakkal) és a leszakadt hajót is bevontatták.

Ezután eloldottuk az összekötő zsinórjainkat, és szabadon hajókázhattunk fel-alá. A fizika törvényeinek hála hamar rájöttünk, hogy a vitorláknak milyen szél mellett, hogyan kell állniuk, és hogyan húzzuk meg a köteleket, ha gyorsítani vagy lassítani akarunk. Mi borzasztóan élveztük, hogy mi irányíthattunk. Nekem annyira meghozta a kedvemet a hajózáshoz, hogy utána fogok nézni, hol lehet vitorlázó jogsit csináltatni, hogy a jövőben is hajózhassak. Csak azt sajnáltam, hogy túl rövid ideig tartott a program.

De persze semmilyen vízi program nem történhet nyugalommal, legalább egy beborulásnak mindenképpen történnie kell. És ez most sem történt másképp. Pont elkapott minket egy erősebb széláramlat, és mi meg is húztuk a vitorla köteleit úgy, hogy ne boruljunk fel (és egy picit még így is megbillentünk), de a mögöttünk lévő hajót sajnos erősebben találta el a széláramlat, és elkezdtek oldalra dőlni. Majd csak dőlt a katamarán beljebb-beljebb és beljebb, amíg teljesen át nem fordult. A 3 főből ketten (sikítások közepette) becsúsztak a vízbe, a harmadik tag pedig az árbócba kapaszkodva próbált meg fentmaradni. Elég ijesztő volt, de szerencsére senkinek sem esett semmi baja, felállították a hajót, vissza is szálltak és 20 perccel később már ők is csak nevettek a történteken.

Nem sokkal ezután sajnos kivontattak minket, mert véget ért a program, így kifáradtan (páran a Nap által leégetve) vettük vissza a száraz ruhánkat és indultunk visszafelé a buszmegállóhoz. Összességében egy nagyon fárasztó, de rendkívül kalandos és eseménydús napban volt részünk, amit sokáig nem felejtünk majd el.

Május 17. és 18., hétvége

A hétvégét, az 5. és 6. napot mindannyian a saját cserénkkel, illetve a cseréink családjával töltöttük. Bár beszámolókat hallgatva kiderült, hogy mindenki nagyon különbözően töltötte szabadnapjaikat, egy közös jellemzőt könnyű volt találni, mindenkinek sok mosolygással telt az idő. Sokan kihasználták a tenger adta adottságokat. Minden bátorságukat összeszedve bemerészkedtek a mindössze 13 fokos tengerben. Volt aki előkapta a SUP deszkát, mások a szörfözés művészetét próbálták elsajátítani. Páran a fagyasztó víztől inkább távol maradva a közeli kalandparkba utaztak, ahol a kacifántos falmászás után a nevezetes ziplineon lengték el az időt. Volt aki a bresti libegővel egybekötve járta be Brest utcáit. A hétvége alatt számos család érezte kötelező programnak hogy elvigyék cserediákjukat egy tradicionális bretagnei crêperiebe. Bár az étel elkészítése meglepően különbözött az itthon megszokott magyar palacsintától, elképesztően ízletes volt. Este többen a tengerpartra érkeztek megnézni a gyönyörű naplementét. Pokrócokat kiterítve és francia nasikat előkészítve elkezdődhetett az élmények részletes átbeszélése. A gyógyhatású pletykálást, az őket körülvevő lélegzetelállító kilátás csak még meghittebbé varázsolta az estét. Ezen kívül volt vár és botanikus kert látogatás, hajózás, barbecue-zás, kihagyhatatlan szuvenír vásárlás és megannyi más élmény amelynek leírására egy könyv se lenne elég.

Bretagne számtalan strandja közül egy

Május 19., hétfő

A 7. napon betekintést nyertünk egy francia gimnazista iskolai életébe. Az órarendjeink elég változatosak voltak. Voltak, akik történelemmel indítottak, és napjaink politikáját taglaló cikkek segítségével tanultak az EU-ról. Mások valódi vérmintákat vizsgáltak mikroszkóp alatt biológián. Angolon a szüfrazsett mozgalomról beszéltünk és klasszikus tündérmesék modernizálásán törtük a fejünket.

Egy kiadós ebéd után, a (kiváló) francia menzán, megkezdtük utunkat a kikötőhöz, ahol hajóra szálltunk, hogy messzebbről is megcsodálhassuk Brestet és a környező szigeteket. Az időjárás tökéletes volt az egyébként is kellemes hajótúrához, melyet francia és német túravezetés kísért. A napot végül az iskola előtt zártuk, elégedetten, kissé fáradtan, várva a másnapot, az utolsó teljes napunkat Franciaországban.

Május 20., kedd

A hétfői napot Quimperben töltöttük. A villamosmegállóban gyülekeztünk, ahonnan együtt utaztunk a pályaudvarra. Itt még lehetőségünk volt vásárolni egy kávét, illetve találtunk egy gépet, amivel nyugtapapír szélességű akár több méter hosszú papírokra útravaló olvasmányokat nyomtathattunk.

A gyönyörű tájakkal teli vonatút hamar véget ért, így megérkeztünk Quimperbe. Az óvárosban töltöttük a napot, ugyanis a gyönyörű környék Bresttel ellentétben megőrizte régi épületeit a 2. világháború után is.

Elsőként a Szent Korentin-katedrális időszakos fotókiállítását, majd az ottani művészetekről szóló állandó kiállítását néztük meg.

Ezután megebédeltünk a katedrális udvarában, rövid fagyiszünetet tartottunk és folytattuk a túrát Monsieur Burel vezetésével. Megcsodáltuk a katedrálist kívülről-belülről, majd az óváros egyes épületeinek, építményeinek, folyóinak történetét hallhattuk a Tanár úrtól.

A quimperi út után már csak a csereprogram záróestje volt hátra. Közösen visszatértünk az iskola étkezőjébe, ahol a francia cserediákjaink vártak minket. Az asztalok elhúzogatása után megérkezett két francia diák, akik vezetésével megtanultunk néhány breton népi táncot, majd egy kis magyar néptáncra is sor került.

A tánc után megkóstolhattunk rengeteg – a francia diákok által előkészített – breton ételt. A teremben két nagy palacsintasütőt is beüzemeltek, amivel két néni friss crêpe-eket készített. Feltétek gyanánt kakaót és kristálycukrot választhattunk, ezek mellett pedig bőségesen megkenték breton vajjal a meleg palacsintákat, így megismerkedhettünk a sós-vajas nesquick kakaós ízesítéssel is, mely sokunkat meglepetésként ért.

Az est hátralevő részét beszélgetéssel és falatozással töltöttük, mielőtt készítettünk két utolsó közös csoportképet, majd mindenki elindult haza csomagolni a másnapi utazásra.

Május 21., szerda

Egy korai kelés után 8:00-kor az iskolában kezdtük a napot, ahol meghallgattunk még egy prezentációt, utána játszottunk egy Brest témájú kahootot. 9:00-kor elindultunk az iskola elé, ahol különbusz várt minket, hogy kivigyen a reptérre. Hosszadalmas búcsúzkodás után el is tudtunk indulni. Becsekkoltunk, majd 11:45-kor fel is szálltunk a Párizs felé tartó gépre. Egy óra utazás után le is szálltunk a Charles de Gaulle repülőtéren, ahol volt három szabad óránk. Ezalatt ebédeltünk, szuveníreket és egyéb dolgokat vásároltunk a hatalmas reptéren. Nagyjából fél óra késéssel, 17:00-kor fel is szállt a gépünk Párizsból Budapest felé. Ez egy hosszabb, egy és háromnegyed órás út volt, de 18:45 körül épségben megérkeztünk a Liszt Ferenc Repülőtérre, ahol már vártak minket családjaink.

Összegezve, ez a hét hatalmas élmény volt mindannyiunk számára és még jó sokáig fogunk beszélni a kalandos pillanatairól. Köszönjük minden szervezőnek, elsősorban Erdős és Szőkefalvi-Nagy tanárnőknek, a francia diákok kísérőtanárainak és a fogadó családoknak, hogy lehetővé tették ezt az utazást. Kenavo!